Pácban vagyok - velem tartasz?

A fapác sokak szemében egy végtelenül unalmas, asztalos "játékszer", asztalos színekben. Kitérdekel ez, ki akar a nagymamák bútorainak színeit idéző enteriőrben élni,amikor az otthonunk a mi fészkünk lehet egészen varázslatos és színpompás is.

Sokféle lehetőség van a színek otthonunkba csempészésére, a legkézenfekvőbb a csodás színekben kapható kértafestékek beszerzése. Én csak egy dolog miatt nem szeretem ezeket, mégpedig azért, mert a fa minden szépséges tulajdonságát tökéletesen elfedi, ami rendjén is van, hiszen ez a dolga.
Szeretem, ha látom a deszkák erezetét, a csomókat a fában, az évgyűrűet, mert ezek mesélnek csak ne dió vagy mahagóni színben tegyék.... ;)

A fapácok pontosan ezt a lehetőséget adják meg nekünk, átszínezik a fát, miközben semmit nem vesznek el az eredeti karakterisztikából, ráadásul nagyon sok, izgalmas színben elérhetőek, optimális kiszerelésben.

A piacon elérhető a por alakú és a folyékony pác is. Előbbi kiadósabbnak tűnik, a gyakorlati tapasztalat nem ezt mutatja, mert nehézegyszerre annyi anyagot bekeverni, ami viszonylag kevés maradék anyagot eredményez, másrészt szinte lehetetlen kétszer ugyanazt az árnyalatot elérni.

Kétféle módon lehet/illik használni őket. A szakszerűbb techinka első lépéseként a portalanított, letisztított felületet egy vizes ecsettel átsimítjuk, majd erre csepegtetjük a pácot, és szivacsecsettel szépen szétterítjük a felületen. Ez a módszer arra is lehetőséget ad, hogy menet közben tudjuk beállítani az árnyalatot. Persze a nagyon precíz emberek előbb kisebb felületen színminta pöttyöket visznek fel a festendő felületre, hogy pontosan meg tudják határozni a higítási arányt. Az Enico Treasures fapácok folyékonyak, tehát itt könnyű higítási arányt kialakítani.


A másik lehetőség, hogy száraz felületre visszük föl a pácot, ekkor számítani kell rá, hogy a fa azonnal és sokszor foltosan szívja be az anyagot - sokszor van erre a technikára is szükség, ne vessük el eleve a száraz ecsetelés ötletét a pácolás során.
A második képen jól látszik hogy a megszáradt pác milyen színkülömbséget mutat, ha vizes alapra dolgoztunk, illetve ha száraz felületre vittük fel.

Én kifejezetten szeretem, ha nem egységes a felület színezése. Erre nagyon jó az "akvarell" technikás megoldás, amikor egy lealapozott felületre visszük föl a pácot. Ugyanis másik jellemzője, hogy "fut" az anyagon, különösen a retegelt lemezen éptelenség határozott, egyenes vonalakat húzni vele. Nem festék és nem is viselkedik úgy. Erre a problémára jelent tökéletes megoláds ez a technika, mert az alapozó festék megakadályozza, hogy szálirányban kiszaladjon a szín a kontúrból. Persze pirográffal és faragssal lehet fizikai korlátot állítani a pác elé, de nagyon gyakorlottnak kell lenni, hogy tényleg szabályos, hibátlan legyen a felfesteni kívánt minta.

Az akvarell techniávál előbb alapozunk, majd erre festjük föl a tervezett motívumot, végül lakkozzuk, viaszoljuk - tetszőleges, hogy mivel zárjuk -,hiszen vizes bázisú pácrólbeszélünk, ez felületkezelés nélkül nagyon gyorsan képes lekopni, különösen, ha víz éri.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések