Új vizeken

Egészen új vizekre eveztem nemrég. (Na jó, fejben már nagyon rég csinálom...) de az eddigi legnagyobb sashiko munkám nemrég készült el.
A japán fércöltéses technika kifejezetten a téli időszaktevékenysége volt a szigetországban. A sashiko pici öltést jelent, a textíiliák újrahasznosítása jegyében született, mert a régi elrongyolódott ruhákat ezzel a technikával több rétegben egymáshoz varrva lett belőlük új öltözék. A mai korral ellentétben, akkor nem dobtakki semmit, az egykor ünnepi ruhából az újabb és újabb átalakításnak köszönhetően végül konyharuha lett.  ( Ünneplő, munkaruha, táska, törlőrongy, konyharuha - kb. ez volt a sorrend.)

Mint a hazai népi alkotásoknál, ott is az anyák tanították meg a lányaikat a sashiko apró fogásaira. Már már elképesztően izgalmas és színes világ lett a kezdeti kék színű alkotásokból.

Én most egy nagy párnát készítettem, annyival bonyolítottam a dolgot, hogy Nina kézzel festett hímzőfonalával dolgoztam, három színnel. Lehetett volna sokkal erősebb kontrasztot választani a fonalakból a párna alapjául választott vászonhoz, de mivel "vakon" készült az ajándék, nem tudhatom, mennyire bevállalós a tulajdonos.
(Vannak izgalmas ajándékcserés csoportok, ahol szeretjük meglepni egymást. Egy ilyen ajándékcserére ajánlottam a sashikópárnát.)

Megtréfált egyébként ez a párna elég rendesen....  kicsit más koncepcióval indultam neki, mint a milyen végül lett. A munka közbeni ötletelésnek köszönhetően pedig csak háromszor hímeztem újra, pontosabban nem bontottam, hanem újat szabtam, újra felrajzoltam a mintát, éshímeztem. A legnagyobb kihívás egyébként nekem még a minta felrajzolása. Legközelebb részletes, fázisfotós projektet hozok majd.
A témához kapcsolódó Pinterest gyűjteményemet itt találjátok.





 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések