A facebook oldalamon már említettem néhányszor, leginkább egy-egy botrányos ételfotó kíséretében, hogy az elmúlt egy hónapban gyökeresen új fordulatot vett az életem. Nem véletlenül, hanem előre megfontoltan, - részben ez is a KonMarinak köszönhetően, ami nagyon felerősítette bennem a régi elvet: ahogy kint, úgy bent és fordítva.
 A ruhák válogatása során, amikor én is azzal szembesültem, hogy nagyon kevés van, amit szeretek.Rájöttem, nem a ruhákat nem szeretem, hanem azt, ahogy rajtam állnak, mert már rég nem azt a formát mutatom, ami a szememnek "komfortos". Tennem kellett valamit, hogy hosszútávon megoldjam ezt a problémát, ezért radikális életmódváltásba kezdtem, ami hosszútávon is fenntartható - nyilván nem az eredeti drákói szigorral.



Régóta tudtam, hogy alapvetően én zöldségeken teljesen jól elélek, még a hús sem hiányzik hozzá feltétlenül. Ezért volt nagy kihívás a whole 30 program, mert a napi háromszori étkezés még hagyján, de minden étkezés alkalmával komoly mennyiségű fehérjét is előír a program a zöldség mellé. Sok idő kellett, amíg lelkileg felkészültem rá, hogy nekivágjak ennek a hónapnak. DE végül július végén belevágtam - hiszen a zödségszezon derekán, amikor szinte minden zöldség könnyen elérheő, nem annyira drága és a legtöbből elérhető hazai, remélhetőleg nem annyira agyonvegyszerezett a boltok polcain és talán még tisztább verzió a kistermelőknél a piacon. (Tudom, ebben soha nemlehetünk biztosak, de bízom benne, hogy így van. Legfőképpen, mivel idén is megdőlt a kert projektem a paradicsomvésznek köszönhetően, így kénytelen vagyok a boltira hagyatkozni....)

Szóval maga a program: nagyon hosszú és alapos tudományos bevezető van a könyvben, mire eljutunk magáig az étrend összeállításáig, mivel csak listát kap az ember, hogy mi az, ami tiltólistás, ezért elég nagy szabadsága van az egyes étkezések összeállításakor. Ami olykor eléggé zavarbaejtő lássuk be. Nekem a legnagyobb kihívás bizony a reggeli volt. Két okból, nincs reggelente 20 nyugodt percem, hogy összerakjam a kaját és pokolian hiányzott a reggeli tejeskávém. :O Az egy hónap alatt ez volt szinte az egyetlen sóvárgás, ami végig kitartott. Minden reggel az jutott eszembe, mennyivel egyszerűbb egy péksüti és egy kávé után nyúlni, mint gondolkozni, megfőzni/megsütni a reggelit. Ezen végül úgy segítettem, hogy szinte minden nap valamilyen frittata lett a reggeli. Igen, azoknál az ételeknél, amiket szeretek bírom az ilyen fajta monotonitást és bizony ez biztonságérzetet is adott, hogy tudtam, milyen keretek között gondolkozhatok és jó játék volt, minden reggel valami egészen mást alkotni belőle,az alapreceptből kiindulva. :D

Az első héten a kávé és a cukor hiánya volt a legfájóbb, mert bizony a szó szoros értelmben fájt. A fejem és a sóvárgás, illetve a tavaszi légyére emlékeztető energiaszint nem dobott fel, az biztos. Merthogy a program tiltólistája igen szigorú. Nincs:  finomított cukor, alkohol, dohányzás, hüvelyesek, gabonafélék és tejtermék. Jól hangzik, ugye? ;)
Nekem eléggé ijesztő volt először olvasni ezt a listát, mert csak az kattogott a fejemben, hogy ez csupa olyasmi, amit egyébként nagy mennyiségben szoktam fogyasztani. (JA nem, a cigi és az alkohol nem is zerepelt az étrendemben.) A finomított cukor, na az annál nagyobb mennyiségben....

Ahogy túljutottam a kezdeti kómás állapototn, kezdtem helyrerázódni, jobban aludtam -többet nem sikerült, de majdhogy a legkisebb aprólék is nagyobb lesz, majd alhatok újra. Nyugodtabb lettem, magbézium náékül is jobb lett az idegrendszerem tűrőképessége is és valahogy energikusabb is lettem.Sajnos nem annyira, amennyire reméltem,de talán majd hosszútávon. Az étrend összeállítása egyre könnyebb lett,csak azok a fránya reggelik voltak mindig egy kicsit nyűglődősek.

A hetek előrehaladrávalazonban -bár a program kifejezetten tiltja, hogy az ember a mérleg közelébe osonjon - egyértelműen észrevehető volt, hogy a kilóim száma megfogyatkozotott.

Az utolsó hétre már szinteminden zökkenőmentes volt, még azsem okozott gondot,hogy egy-egy családi ebéden következetesenkiálljak az étrendem mellett, az olyan kedves unszolások ellenére, hogy: naaaa, csak egy falatot, az nem számít. Hát de, számít. Merthogy az étrend azért ilyen szigorú és azért, ilyen következetes, hogy a szervezetünk hormonrnedszere esélyt kapjon a normális étrend révén visszaállni a természetes erékvágásba és a bélrendszerünk is "fellélegezhessen", azáltal hogy nem kap "szuperélelmiszereket", cukort és egyéb gyakran allergén tápanyagot. Így az egy hónap leteltével már saját magunkon kísérletezhetjük ki, hogy nekünk melyik élelmiszercsoport és milyen mértékben tolerálható. MErthogy ez a lényeg, hogy tudjuk, mi mit és mennyit eetünk bizonyos ételekből.

Az ismerőseim közül többen kérdezték, hogy az egy hónap leteltével visszaállok-e a régi étrendemre. A válaszom egyértelm űen nem, mert a kísérletezgetés során egyértelműen kiderült,hogy a laktóz nem a barátom és agluténnal is óvatosan kell bánnom. (Utóbbit azért majd megnézetem a gasztroenterológusommalis,amihez szükséges,hogy valamennyi időre visszakerüljön az étrendebe.) Ezeknek az információknak a birtokába és annak tudatába, hogy amikor akísérletezgetős időszakban cukrosételt ettem azonnal rettentő fejfájásom lett - érdekes, hogy mennyire rövid időnbelül reagl a szervezetünk a bevitt élelmiszerre - biztosan nem kerül a finomított cukor az étrendembe.Igyekszem majd vállalható alternatívát keresni erre a kérdésre.
A laktóz napot vártam a legjobban, hiszenakkor ihattam tejeskávét és még fagyit is kelllett ennem.... Azt a gyomor-és fejfájást szeritem sokáig nem fogom elfelejteni. Ráadásul a csokifagyi olyan pokolian édes volt,hogy a gombóc felét otthagytam -én(!) Döbbenet.....
Szóval bármennyire is eszembe jutott az egy hónap alatt, hogy azert egy szelet finom süti jólesne meg egy tejeskávé, át kell ezeket is gondolnom, mert egyrészt a dőzsölést követő fájdalomból nem kérek,másrészt talán megoldható ez vidzonylag egészséges aapanyagokból is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések