Az első fonó
Szombaton rendkívül izgalmas napunk volt. Életem első igazi fonó
tanfolyamát tartottam.
A különböző fesztiválokon, vásárokon eddig is megtanítottam mindenkit fonni, aki orsót vásárolt.
(Itt épp nagy pocakkal, a vásár végén egy kis örömfonással ütöttük el az időt.)
Mivel a nagy pörgésben ilyenkor elményült oktatásra nincs idő, ezért csak a legfontosabb apró trükköket tudom megmutatni és a kezdő lépések begyakorlására van lehetőség. A gyakorlás az otthonra marad ésjó esetben a következő alkalommal már eljönnek megmutatni a tanítványok az első alkotásokat.)
De egy egész napos csak ezzel foglalkozó alkalom egészen más. Hihetetlenűl jó volt. Különösen az volt csodás, hogy volt idő azt a bizonyos szikrát meglátni a szemükben, amikor elkapták a “fonalat” és ráéreztek igazán, hogy mirő is szól a fonás.
Sokféle kézműves technikát kipróbáltam az emúlt évizedekben, sok ezek közül a mai napig része az életemnek, sok pedig gyoran kiesett a rostán. A fonással is úgy voltam, hogy van épp elég hobbim, ezt már nem akarom. Sokáig ellenálltam, aztán amikor a fa munkáinkat látva régi fonósok megkerestek, hogy mi lenne, ha orsókat is készítenénk, kénytelen voltam beadni a derekamat, mert nem tudok anélkül jó orsót készíteni, hogy ne tudjam mire kell figyelni, és ne tudjam megtanítani a használatát az érdeklődőknek.
Azóta ez egy igazi szerelem lett! kevés olyantechnika van,ami ekkora függőséget tud okozni és ennyire meditatív tud lenni, mit ez. Csak a szösz van, meg a tempó és a készülő fonal.
Ahogy egy kedves vásárlóm mondta,amikoregy faragott virágorsóbaszeretett bele és a férje rosszallóan megkérdezte, hogy mindek kell egy negyedik orsó: "mire költenél szívesebben, orsóra, vagy pszichológusra?" Szerintem mindannyian kitaláltátok a választ.
Egy másik kedves ismerősöm mégszebben fogalmazta meg a fonás lényegét: "ahogy a szálak egymáshoz simulnak, úgy simulnak ki esténként az én idegeim is fonás közben."
Régóta érett már a gondolat bennem, - és ezzel párhuzamosan nagyon sokan kérdezték, hogy jöhetnek-e tanulni hozzám - hogy jó lenne elejtől a végéig megmutatni a folyamatot és úgy elengedni a résztvevőket, hogy legalább néhány dekányi készterméket visznek magukkal. Az első alkalom után - ahol a gyapjú előkészítése nagyon sok időnket vitte el - már világos, hogy mire kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk.
A szombati nap különlegessége az volt, hogy a vendéglátóinknak köszönhetően még azokat a birkákat is megnézhettük, akiknek a gyapját részben feldolgoztuk. A végére pedig az orsón látható szépségek születtek!
Remélem, nem kell sokat várnunk a következő alkalomra!
A különböző fesztiválokon, vásárokon eddig is megtanítottam mindenkit fonni, aki orsót vásárolt.
Mivel a nagy pörgésben ilyenkor elményült oktatásra nincs idő, ezért csak a legfontosabb apró trükköket tudom megmutatni és a kezdő lépések begyakorlására van lehetőség. A gyakorlás az otthonra marad ésjó esetben a következő alkalommal már eljönnek megmutatni a tanítványok az első alkotásokat.)
De egy egész napos csak ezzel foglalkozó alkalom egészen más. Hihetetlenűl jó volt. Különösen az volt csodás, hogy volt idő azt a bizonyos szikrát meglátni a szemükben, amikor elkapták a “fonalat” és ráéreztek igazán, hogy mirő is szól a fonás.
Sokféle kézműves technikát kipróbáltam az emúlt évizedekben, sok ezek közül a mai napig része az életemnek, sok pedig gyoran kiesett a rostán. A fonással is úgy voltam, hogy van épp elég hobbim, ezt már nem akarom. Sokáig ellenálltam, aztán amikor a fa munkáinkat látva régi fonósok megkerestek, hogy mi lenne, ha orsókat is készítenénk, kénytelen voltam beadni a derekamat, mert nem tudok anélkül jó orsót készíteni, hogy ne tudjam mire kell figyelni, és ne tudjam megtanítani a használatát az érdeklődőknek.
Azóta ez egy igazi szerelem lett! kevés olyantechnika van,ami ekkora függőséget tud okozni és ennyire meditatív tud lenni, mit ez. Csak a szösz van, meg a tempó és a készülő fonal.
Ahogy egy kedves vásárlóm mondta,amikoregy faragott virágorsóbaszeretett bele és a férje rosszallóan megkérdezte, hogy mindek kell egy negyedik orsó: "mire költenél szívesebben, orsóra, vagy pszichológusra?" Szerintem mindannyian kitaláltátok a választ.
Egy másik kedves ismerősöm mégszebben fogalmazta meg a fonás lényegét: "ahogy a szálak egymáshoz simulnak, úgy simulnak ki esténként az én idegeim is fonás közben."
Régóta érett már a gondolat bennem, - és ezzel párhuzamosan nagyon sokan kérdezték, hogy jöhetnek-e tanulni hozzám - hogy jó lenne elejtől a végéig megmutatni a folyamatot és úgy elengedni a résztvevőket, hogy legalább néhány dekányi készterméket visznek magukkal. Az első alkalom után - ahol a gyapjú előkészítése nagyon sok időnket vitte el - már világos, hogy mire kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk.
A szombati nap különlegessége az volt, hogy a vendéglátóinknak köszönhetően még azokat a birkákat is megnézhettük, akiknek a gyapját részben feldolgoztuk. A végére pedig az orsón látható szépségek születtek!
Remélem, nem kell sokat várnunk a következő alkalomra!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése